A napokban a temetőket járva egyre többször jutnak eszünkbe saját életünk veszteségei. Elvált szülők, elhunyt hozzátartozók, meg nem született babák, szakítások. Mit kezdjünk ennyi fájdalommal? Mit tegyünk akkor, ha elviselhetetlennek érezzük gyászunkat és nem látunk kiutat belőle?  Íme öt könyv Singer Magdolna gyásztanácsadó tollából, ami nekünk is segíthet!

1. Júlia vagyok és válok

Mindenkinek vannak barátai tönkrement kapcsolatokkal. Erre gondolva azzal nyugtatjuk magunkat, hogy ez mindig csak mással történhet meg! Mert a mi történetünkben a boldogító igen után boldog életnek kell következnie, holtunkiglan. Arra viszont nincs forgatókönyvünk, mi van akkor, ha a dolgok nem úgy alakulnak, ahogy  elterveztük. Singer Magdolna könyve ebbe az élethelyzetbe enged bepillantást.

2. Elárult férfiak klubja

Mi van az elfojtott férfikönnyekkel? A nők hajlamosak túl sokat foglalkozni saját érzelmeikkel, sebeik gyógyítgatásával. Ellentétbe a férfiakkal, akik többnyire nem mutatják ki érzelmeiket. Hogyan küzd meg egy férfi azzal, hogy elhagyja a felesége? Egy regény a férfiak elhallgatott fájdalmáról. A kimondatlan szavakról. Az elfojtott érzelmekről. Arról, hogyan lehet megbirkózni  kapcsolatokkal, gyerekekkel, családdal, elválással, felelősséggel és legfőképpen az érzelmeikkel. És természetesen az örök kérdést is boncolgatja a könyv:  összeforrhatnak-e újra a megtört szívek és a darabokra hullott kapcsolatok.

3. Asszonyok álmában síró babák

Vajon mit él át, aki elveszíti magzatát vagy újszülött kisbabáját? Mi zajlik egy abortusz mellett döntő nő lelkében? Mit tegyünk, ha a környezetünkben történik ilyen valakivel?
Manapság, amikor a terhesség és a születés közbeni halál tabu, nem tudjuk, mit szabad éreznünk gyászoló édesanyaként vagy édesapaként.
Singer Magdolna könyvében harminc szülő meséli el fájdalmas történetét,  a szenvedéstől a megbékélésig vezető feldolgozás útját, és így közel hozza a gyászoló édesanyák és édesapák érzéseit, megmutatva a segítségnyújtás lehetséges módjait.

4. Ki vigasztalja meg a gyerekeket? 

Vajon mit élnek át a gyerekek, amikor szüleik válnak, vagy amikor elvesztik egy közeli családtagjukat? Mire van szükségük ezekben a nehéz időkben? És ki vigasztalja meg őket, ha a szülők saját fájdalmukban, dühükben nem tudnak feléjük fordulni?
Súlyos veszteség idején a gyerekek legtöbbször nem tudják megfogalmazni, min mennek keresztül. Modern világunkban ráadásul a gyász tabu: a felnőttek sokszor saját érzéseikkel sincsenek tisztában, nemhogy a gyerekekével.
Singer könyvében: gyerekek és felnőttek mesélnek fiatalon átélt veszteségeikről, és arról, miként tudtak megküzdeni fájdalmas érzéseikkel. A megható vallomásokból az is kiderül, hogyan vigasztalhatjuk, támogathatjuk egymást a gyászban.

5. Vigasztalódás a gyászban

A haláleset és a válás utáni veszteség feldolgozása alcímet viselő könyvben a gyászterapeuta a legnehezebben megfogalmazható érzéseinkről ír. Egy szeretett személy elvesztésére gyakran nem is találunk szavakat. A könyv segítségünkre van ebben. Rávilágít, milyen érzések kavarognak bennünk, s mit tudunk ezzel kezdeni. Továbbá önsegítő gyakorlatokkal is segítségére van a veszteséget elszenvedett olvasóknak. 

Budapest hétvégente koncert paradicsommá változik. Sokat gondolkodom azon, az emberek miért nem élvezik ilyenkor a  jelent- ahelyett,hogy folyton facebookra posztolnák, milyen jó is nekik. Miért van az, hogyha épp elsétál melletted a Pásztor Anna a Szigeten, inkább lefotózod, mintsem hogy próbálod teljesen átadni magad ennek a vissza nem térő élménynek? 

Egy kedves zenei újságíró ismerősöm tollából született az alábbi rajz Budapestről. Szerinte a főváros nem is város, hanem hangjegyekkel és zenészekkel kikövezett galaxis - mi pedig csak haladunk benne a Teljesség felé ( és persze, folyton esküszünk, hogy nem fogunk hányni! ). 

Szóval valahogy így nézne ki, ha először megélnénk a koncertet, s aztán megrajzolnánk, mi minden az, ami megmaradt belőle. 

Ha ma este bulizni mentek, próbáljatok a jelenben maradni! 

Valójában ez egy őszinte gyerekrajz. Semmi köze nincs a jelenlegi politikai indíttatású alapú építkezési trendekhez. ( Ha ez másképp lenne, valószínüleg a madár helyén helikopter állna).

Gergő egy más ország lakosa és nem bevándorlóként néha Magyarországra látogat. Álma, hogy egyszer "igazi" focista legyen.Budapestet azért szereti, mert szépnek találja a Groupama arénát és a többi stadiont is.             Bár egyelőre még csak kívülről csodálta az épületeket, nagyon várja, hogy egyszer élőben láthasson egy focimeccset egy ekkora lelátón ülve.

Egyébként, Gergő megjegyezte, hogy Budapest olyan szép, hogy azt nem lehet lerajzolni. Szerinte a Duna a legjobb, meg a sok híd. Meg persze a stadionok.

Budapestet a benne élők formálják olyanná, amilyen. Ma gyermekien tiszta és igaz!

Ezen kívül még mindig azt hiszem, meztelen és szerethető! 

Mindig is foglalkoztatott, hogyan látják Budapestet az igazi "őslakosok". Az alábbiakban egy életvidám huszonéves lány skiccét láthatjátok, ami kissé tipizálva mutatja be Budapest említésre méltó pontjait.

A szívvel jelölt hely a csodapesti családi tűzhelyet jelöli. Fellelhető még a képen a bulinegyed - épp hangjegyek szállnak ki az éterbe. Ha ligetvédők nem is, de egy csészényi városliget el van rejtve a képen. A párhuzamosan futó utcákon óriási dugóban várakoznak a kocsik. Szinte érezhető a légszomj és a szmog és a rettentő nagy népsűrűség. 

A hidak egyikén épp a (narancs)sárga kombínó közlekedik - és remélem erről mindenkinek az jut eszébe, hogy ez a lelki kiegyensúlyozottság színe. 

Budán két dolog van: pénz és a Gellért-hegy. Meg szabadság és levegő és fák. És én ezt is elviszem magammal.

Van ilyen, hogy rájösz, hogy semmi. És állsz és szédülsz és hallgatsz. És persze üresen állsz,egyedül ébren, mindennek háttal.

Szóval, van ilyen. Van semmi és van üresség és ezzel végképp semmi baj nincs. 

Ez a meglehetősen letisztult Budapest ábrázolás felvet néhány kérdést: 

- a négyzet valójában keret, vagy kerítés? 

- vajon kik lehetnek kívül és belül? és miért? 

- vagy az is lehet, hogy ez egy új kezdet és előttünk még az annyiminden? 

Budapestet a benne élők formálják olyanná, amilyen. Ma üres, de egyben reményteli.. Egyébként azt hiszem, meztelen és szerethető! 

Nem? Hát mi marad így a sztereotípiákból? 

A képet Árpád, egy középiskolai tanár rajzolta, aki szerint Budapest olyan, amilyen. Néha jó, néha rossz, néha narancs színű a felhő, néha meg fekete (csak semmi áthallás!).

Szóval, a kezünkben van a döntés afelől, hogy melyik oldalon állunk és mit akarunk meglátni. 

Budapestet a benne élők formálják olyanná, amilyen. Ma te is javíthatod az átlagos boldogságszintet.

Egyébként azt hiszem, meztelen és szerethető! 

Ez!

Egy fa ágán ülve egyedül végig nézni, ahogy elfolyik az élet . A fák ágain rügyek pattannak, de mindez egyben egy folyó, palackban ragadt üzenettel. Az előtérben arcok fonódnak egymásba, majd porfelhővé alakulva fokozatosan tűnnek el a semmibe - a képen a huszonéves generáció összes problémája.

Gáborral az esti összegyűjtöm az összes "az élet szép" feliratú plakátot projektem közben találkoztam, s kíváncsi voltam, hogyan látja egy grafikus Budapestet. Olyan VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlanos hangulatú ez a kusza rajz. Mellette meg azt üzeni, hogy jöjjön már valaki és bogozzon ki!                                                          Mert az eszterek kiveszik a lefolyóból a hajszálakat és elhagyják az embert és mindezzel tovább kell élni. 

Budapestet a benne élők formálják olyanná, amilyen. Ma kamaszosan fájdalmas és kiismerhetetlen. Egyébként azt hiszem, meztelen és szerethető!